Az S500-as Merci nem a minap járt nálunk, a teszt is már kikerült, de mivel nem sokkal később lehetőségünk adódott egy régi S-osztályt is kipróbálni és beszélgetni a tulajdonosával, úgy gondoltuk még egy bőrt lehúzunk róla. Így néz ki az egy generációval korábbi luxuslimuzin! A szerkesztőség tagjain is látszott, hogy a Mercedes-Benz S500-as puszta megjelenése is letaglóz mindenkit, a rengeteg - rendszerint ritkán használt - kütyü meg még a maradék eszüket is elvette. Én magam ugyan nem vagyok egy luxusautó-rajongó típus, inkább csak tisztelem, de nem szeretem őket, de azt el kell ismerni, hogy az S-osztály már sokat adott az autós társadalomnak. Rengeteg bemutatásakor forradalminak számító, ma már kisautókban is megtalálható technikai újdonság mutatkozott be az autóban, így az újban is van mire odafigyelni. Na, de térjünk vissza az autóra. Ültem már új A8-asban, sőt több 7-es BMW-ben is, de az új S valahogy másvilág. Nem annyira sportos, ami nekem némileg fájó, de olyannyira kifinomult, hogy a dinamika iránti igényemet erősen lecsökkentette. Aztán, ahogy együtt jártunk egyre inkább megszoktam az S profizmusát, ugyanakkor nem tudtam eldönteni, hogy mennyi tulajdonítható ebből az új modellnek. Megkértem hát egy autóversenyző ismerősömet, hogy mint egy ezelőtti generáció gyönyörű S500-as tulaja mondja már el a véleményét az autóról. Meglepő, de körülbelül ugyanazokra a következtetésekre jutottunk. Ő Mercedes rajongó, én nem, a végkövetkeztetés mégis szinte azonos. Próbálok hideg fejjel egy autócsodáról írni, nem könnyű. Ezt kapni most 37 millió forintért Az új S500-as egyértelműen többet nyújt az elődjénél, és fényévekkel megelőzi a nagy bálna változatot, ugyanakkor a tapasztalataim szerint nem egyértelműen mindenkinek tetszik. Az optikai tuningos régi S például legalább annyi tekintetet vonz, mint az új, igaz a versenypályán az, míg a színház előtt az új mutat jobban. (Ezt csak azért szeretném kiemelni, mert akinek az előző generációs S-osztálya van, annak sem kell tehát a kardjába dőlni, áldozzon egy kicsit a megjelenésre, és máris nem lesz annyira lemaradva.) Belülről egyértelmű az új modell diadala, amit ezen a kategóriában meg lehetett tenni a minőségérzet az emeléséért azt megtették. Első látásra talán egy kicsit káosznak tűnik a rengeteg gomb, de azt is észre lehet venni, hogy ezek egyben díszítő elemként is funkcionálnak, sosem láttam még ennyire igényes kezelőfelületet. Igazából a rengeteg extra kezelése nem könnyű feladat, napjainkban eljutottunk arra a szintre, hogy egy új S500-as vásárlójának már egy komplett tanfolyamot kell elvégeznie, hogy a saját autóján eligazodjon, és mivel a csaknem félezer oldalas használati útmutatót elsőre senki sem tudja bevágni, ezért mindig magával is kell hordani. Szinte minden a fedélzeti számítógép segítségével állítható, ami a BMW iDrive rendszeréhez hasonlatos kis egérrel kezelhető középről, igaz, egy kicsit több gombbal. Számomra már kissé beteges, amennyit el lehet vacakolni az ülések beállításával, sőt ha ezzel végeztük, akkor még a kanyarnak megfelelő támasz erősségét is megadhatjuk, sőt, ha akarjuk, akkor 4 fokozatban masszíroz is. Elmebeteg. Meg kell jegyeznem, hogy a támasztás nem mindenkinek tetszett. A Harman Kardon hifi is érdemelne egy önálló bekezdést, sőt a különböző dolgok beállításának leírásával is megtölthetnénk egy cikket. Jöjjön inkább a következő érdekesség, az éjjellátó készülék. Meg kell, valljam kissé zavaró, hogy a sebességmérő helyén jelenik meg az infravörös kamera képe, hiszen meglehetősen zavaró, hogy az ember nem az utat nézi, ha folyton maga elé leskelődik. Persze elvileg egy jobb érzésű sofőr folyton ezt csinálja, hogy ne menjen túl sokkal, csak amíg egy átlagos kilométeróra leolvasásánál nem kell nagyon fókuszálni, hiszen rutinból megy mennyinél áll a mutató, addig az infravörös képre jobban oda kell figyelni. Szokni kell tehát a funkciót, amelyet csak sötétben bekapcsolt világításnál lehet élesíteni, egyébként a sebességet ilyenkor is mutatja a képernyő alján. Ennyi voltam én, de nézzük inkább mit is mond egy régebbi S-osztály tulajdonosa. Érdekes, de neki az autó futása és menetteljesítményei is fontosak voltak, a pár új, ötletes extrától nem esett hasra. Igazából az ő régijében is van TV, hifi meg ilyenek, sőt a gépsárkány még légrugós is. Feltunningolt 2000-es járgány Érdekes, de az új S500-as kiváló 5.5 literes 384 lovas motorja nem mozgatja sokkal nagyobb lendülettel a kasztnit, mint a régi, a maga valamivel több mint 300 lóerejével. Egy kicsi előnye érezhetően van, de nem annyi, mint amit reméltem, reméltünk. A hétsebességes automataváltó természetesen vajpuha, de a régié sem volt éppen gagyi, tehát itt sincs hatalmas előrelépés. A rugózási komfort is érdekes, ugyanis az új S-ben a sebességváltó programjainak váltogatásával a futómű keménység is változik. Komfort fokozatban az autó nem vadul, így lágyan himbálózik, miközben Sport fokozaton harap a paripa, miközben valamennyivel feszesebb. Érzésben persze nem sok a különbség a két véglet között, de természetesen van. Az új S persze kanyarban így sem túl magabiztosan mozog. A sebességérzet ugyan nulla, de a fizika törvényei mégis erősen vonatkoznak erre a kéttonnás vasra is, tehát meglepő kanyarsebességekre nem kell számítani, igaz, ez nem is elvárás egy ilyen luxuslimuzintól. (A régi S ugyanakkor jobban fordult, de az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ez egy erősen átalakított változat, és nem az alapkivitel.) Reméljük, hamarosan kisautókban is megjelenik :) A menetkényelem szempontjából sincs igazán komoly különbség két modell között. Az új kicsivel csendesebb, divatosabb a középkonzol és a műszerek, amit viszont még a régebbi S-tulaj is értékelt azok az extrák. Igaz, ettől az új S-osztály egy kicsit túl mű, túl elszeparált, túl távoli, de hát a világ változik. Már nem érezni benne, hogy vezetjük az autó, helyette olyan mintha befizettünk volna egy luxushajós több hónapos világ körüli útra. Egyszerre koncertterem és masszázsszalon, emiatt ugyanakkor nem is nagyon akarunk kiszállni belőle. (Ha nem nekem kell vezetni, akkor azt szeretném, hogy mindig ilyennel vigyenek.) Igazából az S-nél már annyira kifinomult technikát tettek le az asztalra, hogy közben eltörölték a közvetlenség minden apró momentumát, a sofőr annyira messze került a hagyományos értelembe vett vezetéstől, mint Bódy Szilvi a tehénfejéstől. Elvileg sokan erre vágynak, ezt szertik, a világ ettől megy előre, ugyanakkor józan logikával nézve mégsem értem miért adnék én ezért 37 milliót. Igen ennyit, hiszen a nálunk járt S500 L tesztautónak ennyi volt az ára. A hozzá hasonlított, szintén full extrás régi S500-as körülbelül 10 millába kerül, miközben a két autó közti élvezeti érték különbségre nem adnék egy dupla szorzót sem. Márpedig az ára több mint 3-szor annyi, ami nem csak nekem, hanem Merci-fan barátomnak is sok. Korábbi S500-as tulaj véleménye: "Már régóta Mercedes mániás vagyok, pedig mostanában nem túl sok pozitív élmény ér a márkával kapcsolatban. A 2000-es évjáratú autómon a futóműből szinte minden ki lett cserélve, de már legalább kezd olyan lenni, mint amilyennek szeretném látni. Mindig van egy-egy bosszantó hibája, de a tudásával meg vagyok elégedve, hiszen ez egy S Merci." "Bár az új S500-as igazából tetszett, van benne egy-két hatásvadász újdonság, de összességében nem esek hasra előtte. A motorjától egyértelműen többet vártam, papíron jóval erősebb az enyémnél, mégsem megy jobban, gondolom a többletsúly miatt. A két autó futása körülbelül ugyanolyan, az enyém is légrugós, itt nem érzek jelentős változást. Igazából mindenben történt egy kis előrelépés, de nem annyi, hogy határozottan érezhető lenne a látványos javulás. Ez is egy szép és nagy autó, az enyémnél valamivel nagyobb tengelytávval és hátsó térrel. Az újdonságok miatt a felszereltsége is jobb, de nem érzem úgy, hogy jelentős ugrás lenne az enyémhez képest. Az ára miatt tehát nem is gondolkodom azon, hogy a mostanit lecseréljem, majd akkor veszek ilyet, ha ez is 10 millió lesz. Amúgy a jelenlegi állapotában az enyém formára is jobban tetszik, viszont az AMG változattal megbarátkoznék."